2011. szeptember 29.

Nyimonyámi kipp kopp.


Mi sem jobb mint az ismételteni váratlan szitázás. Ezúttal a reggel eltöltött idömet egy röpke vázlat, 10 perc illustrator majd a szitázás gyönyörü folyamata irja le. Sajnos a nyomattal egyelöre elégedetlen vagyok, ezért valószínüleg vagy világosabb póló kell, vagy több fedöfehérrel keverem be a vöröset. Az illusztráció megtetszett, úgyhogy a közeljövöben fog megtörténni ez a 'kijavító' akció, nagyobb szériában. Következö posztomban (hamarosan) leírom tegnapi napom élményeit a szitamesterekkel, mivel megvitattuk (mostanra már lassan minden tanárral) a nyugati és keleti oktatás különbségeit. Kérdés melyik a hasznosabb, melyik a jobb. Ezt mindenki maga döntse el!

2011. szeptember 24.

Folyóválevés és bronztroll

A tavalyi Kányádi Sándor versillusztrációs pályázaton harmadik helyezést elért munkám. A költő Küküllő kalendárium (még mindig vicces) című veteménye egy folyó tájábrázolásának fázisai közül az ősz szekció. Harmadik hely vagyis bronz tollhegy, amit egy zselés toll jelképez hegyének tövében egy bronzszínű matricacsíkkal.











Kiállításra való felkérésre áttranszformáltam őket a verset is demonstráló formába. Aki a teljes versfolyamot el szeretné olvasni az megtalálja a jó-öreg MEK-ban


2011. szeptember 23.

Három pálcika

A mai napon hivatalosan is elfogadottá vált a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény új arculata. Tudom, a logó nem felel meg mindenkinek, sokan keresik a mögöttes értelmet. Most számot adok a logó felépítéséről, és hogy mért érdemes az én meglátásom szerint átállni az iskolának az új designra. A legkézenfekvőbb indok: nem fognak még egy munkamániás balekot találni aki ingyen megújít egy intézményarculatot és a réginél akármi jobb. A logó elég semleges a sokoldalú felhasználáshoz, kiegészíti az iskola három sorba tört hosszú nevét, egyfajta extraként, beleolvasható a „BLA” felirat. A „B” betű íve, megfelel egy 3 masnak is, így kellő információt adva azok felismerőinek, hogy itt tulajdonképpen III. Béláról van szó. Helyettesíti a római számmal kiírt hármast. Kellőképpen egyszerű forma ahhoz hogy az ember megjegyezze, még ha nem is fogja fel első ránézésre. Az arculat betűtípusa ingyen fellelhető akármilyen PC-n vagy Mac-en így nem von maga után hatalmas méretű költségeket a betűfokozatok hivatalos beszerzése miatt. Az egyik fontos tényező még a webes megjelenés. Egyszerűre és áttekinthetőre igyekeztem tervezni, amely egy az általam megnevezett programozó segítségével olyan állapotba varázsolható, hogy azt az iskola „dilettáns főszerkesztője” is tudja kezelni anélkül, hogy a designba belerondítana. 

Akit részletesebben érdekel, leközlöm azt a prezentációt ami alapján a tantestület döntött. Az első emeleti „zsibongó” látványterve B. Hegedűs Piros, Szeifert György és Sudár Péter érdeme.


2011. szeptember 21.

Hungaricum

Megígértem magamnak, hogy soha nem fogok mobillal fényképezni, de erre kár is lett volna zárélettartalmat pazarolni. A legironikusabb, hogy az a „plakát” – vagy nevezzük inkább ocsmányságnak, kinek hogy – kb. 100 méterre volt kikenve egy grafikus házától. Hiába a magyarok értenek az ilyesmihez. Ekkora pixelháborút legmerészebb Word-ös rémálmomban sem mertem elképzelni, de tudjátok mit? Rójuk fel ezt az aprócska hibát a nyomda számlájára…. ja nem nem tudjuk mert ilyesmit aztán biztos, hogy nem látott az a fenomenális fénymásolat. A kompozíció és a kivitelezés sem ment a helyzeten, felesleges lett volna az egészet egyben befotóznom, szerintem eltudjátok képzelni, hogy nézhet ki. Egyébként tudom, hogy totálisan felesleges ilyesmin kiakadni, ezért legközelebb ha ilyet látok megemelem kalapom, ugrok egy "ez az élet jump"-ot és sétálok tovább.

Egy kis kedvcsinálónak: script betűvel írott helyszín, a színre nem emlékszem, talán visszafogottan fekete-fehér volt, vagy csak „az volt az olcsó”.

2011. szeptember 20.

Vidám kedd


Kocsis Csaba barátom egy focimeccsen eltörte kezét és megkért, hogy segítsek neki szitázni 40 darab, kétszínű pólót elől hátul mintával, mert szorítja a határidő de félkézzel lényegében semmire se megy. Tudna ennek a felkérésnek akárki is ellenállni? :) Így hát ismét a hőn szeretett sokszorosítógrafikai eljárásom közelbe kerültem, habár egy hónapja azt mondtam, hogy „ha szitához nyúlok vágjátok le a kezem” ezt most visszavonnám, hang vagyok.

Az észrevétel, hogy Csabi profizmusának köszönhetően, lazán „nagyipari” termelés folyik a garázsban. Itt térnék ki egy kicsit a Bélás közös múltra is ahol tulajdonképp ő kezdte Íriszt traktálni azzal hogy "szitázzunk már szitázzunk már" ez a látvány is nagyban hozzásegített ahhoz hogy bátran kijelenthessem a szitanyomás a kedvencem az összes sokszorosítógrafikai technika közül, még annak ellenére is, – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – hogy NAGYON SOK SZÍVÁS VAN VELE, rettentő sok komplikáció léphet fel amit az ember már nem tud fejben követni és ilyenkor következnek a „jó kis három hétig a műhelyben rohadva reggeltől estig szenvedés”. Ez az emberek többségének nem éri meg, meg is értem, de valahogy nekem mégis jólesik ez a „kínlódás”.

És akkor egy kis reklám:
Gloomy Sunday

Rendkívül igényes, fiatal tervezőgrafikusok által készített mintákkal ellátott,
kézzel szita nyomott, Magyarországon varratott pólók.
www.gloomysunday.hu

2011. szeptember 17.

Második hét

Valójában nagyon új dolgot nem tudok közölni. A második hét is ugyan úgy telt mint az első, a csóró egyetemi élet minden előnyével és hátrányával. Ennek fényében csak egy screenshoot az amit be tudok dobni a készülő monogram variációkról.

2011. szeptember 8.

Impresszionista portás

Megkezdődött a héten számomra is a tanítás, és az első hét észrevételeit próbálom összegezni, kicsit félhulla aggyal. Az a legkeményebb, hogy a félhulla állapotot annak ellenére, hogy a Bélában reggeltől estig melóztam, simán képes vagyok úgy elérni itt, hogy mellette nem járok sörözni, és az órákon se történik olyan nagyon durva préselés mint amit én végre hajtottam az elmúlt években magamon. Az is egy nyugtalanító tény, hogy van egy rakás szünetem, de arra pont nem elég már, hogy el cammogjak "A" pontból "B"-be és így az időm ezen intervallumai teljesen kihasználatlanok egyelőre. Az optimális megoldást természetesen a suliban éléssel tudom azonosítani. A környezet tökéletes, nagyjából minden adott ahhoz hogy jó körülmények közt tudjunk dolgozni. Az egyetlen valóban furcsa tény, hogy itt úgy töltöm napjaim reggeltől estig az intézmény falai közt, hogy tulajdonképpen nem a plusz munkákkal foglalkozom, hanem az órai anyaggal.

Nagy segítség a bélás közösség és légkör megléte. Kicsit olyan mintha haza mennék. Tegnap egy érdekes hozzáállás nyert teret orrom előtt. Mégpedig, hogy amit eddig mi úgy tényleg istenesen leosztottunk "grafikákat" azokat itt úgy néz ki mintha azonosítanák az OKJ grafikus emberek munkásságával. Bevallom kicsit rosszul esett ez, hiszen az én jelenlegi képesítésem is azzal a bizonyos három betűvel kezdődik, majd eszembe jutott, hogy tulajdonképpen jómagam és bélás társaim nem holmi 2 év alatt seggelték be az Adobe hármas használatát, és mellette egy stabil művészettörténeti és tervezőgrafikai hátteret is össze deszkáztunk magunknak, hála az "iMac teamnek". Az egyetlen esélyünk "oldalvízen meglovagolni" ezt a nagy hullámot amit a tervezőgrafika telitett piaca gerjeszt, az Juhász Márton szerint a két kezünk használata. Ennek tudatában buzdít is minket rendesen az eszközök felfedezésére.

A héten monogramot terveztünk, amiből saját arculatunk fog végeredményként megszületni. És hogy ne csak a rizsa legyen, bedobom ide azon oldal linkjét ami ma nagy örömet szerzett nekem a tipográfia óra megkezdése előtt.

2011. szeptember 7.

Egy kis bálna zsír reggelire!






Szokásomhoz híven tegnap is az egész napot a szita teremben töltöttem. Egy régen tervezett plakátot úgy gondoltam kicsit felújítok. Egy univers betütípusra gyártott feladat volt még egyetemi éveim során.

Igazából rövid stílusgyakorlat volt a tegnapi nap lényege. Még nyár elején teljesen véletlenül a szokásos szita póló festék helyett quadri nyomda festéket vettem. Ami persze szintén jó szitázáshoz, de mivel nyomdai célra van kitalálva, ezért a fedö ereje sokkal gyengébb, mivel itt a szokásos CMYK képekröl van szó, ahol a raszterok fedése gyárt új színeket. Na most ezzel a festékkel úgy döntöttem, hogy egy kék, vörös és fekete nyomatot gyártok, kicsit utánozva a "grungy" piszkos hatását az 50-es 60-as évek plakátok stílusában. A kék háttérszín pedig írisz nyomattal készült, már amennyire a szita ezt a technikát engedi.

2011. szeptember 6.

Remélem ízlett a csokis maszlag.

Láttam, hogy az elmúlt posztokban bemutatkozott egy kicsit a csapat, úgyhogy magam is hasonló módon írok egy kis rövid szöveget. (vagy épp amilyenre sikerül). Én magam is tagja voltam a Zirci Gimnázium csodálatos élményeinek. Természetesen itt nem arról beszélek, hogy szerettem a történelem óra tagja lenni. Lényegében utolsó éveim során igen sok magatartási problémával küzdöttem, mivel az általános gimnáziumi órák helyett egyszerüen a grafika teremben töltöttem idömet. Ez sajnos egy aprócska probléma életem során, hogy nem szeretek idöt pocsékolni arra, aminek semmi hasznát nem látom! Majd legnagyobb sajnálatomra mielött az utolsó évet folytattam volna Zircen, ott hagytam a sulit a sikeres hollandiai felvételim után. Majd egy év után úgy bizonyult, hogy a nyugati oktatás sajnos nem nekem való. Valahogy számomra a grafika többet jelent mint holmi 'müvészkedés'. Lényegében azt vettem észre, hogy itt nem szakmailag jól felkészített embereket 'gyártanak' az egyetemek, hanem olyan üzletembereket, akik a szart is jó pénzért el tudják adni. Jelenleg itt ragadtam barátnöm miatt (She put me down a rabbit.) Hollandiában, és éjszaka lopom a napot egy luxus hotelban mint portás illetve felszolgáló. Közben retus munkákat végzek magyar folyóiratoknak, illetve freelance cég alapításon gondolkozom. Szabadidömet pedig a szitázás gyönyörü mesterségének szentelem!

Az általam posztolt dolgok pedig nagyrészt a grafika nagyjai lesznek, kis történelmi és technikai háttérrel. Érdekes, technikailag kitünö grafikai munkákat, alkotókat. Illetve apró Adobe szoftver tippekel is fogom ellátni az olvasókat. Kérésre bövebben is ki tudom majd fejteni ezeket. Majd végezetül saját munkám is megjelenik, ha éppen készültek új melók.

2011. szeptember 3.

Na most akkor röviden vagy tömören?

Miután a mai világban nincs semmi internet nélkül, és mindennek van egy weboldala, vagy legalább egy közösségi oldalon megjelenő adatlapja, rá kellett döbbennem, hogy a blogokat lehet ésszerűen is használni, nem csak komment-párbaj helyszínnek biztosítani. Nyilván ide nem azok a bizonyos "vicces képek" fognak kerülni, de ez nem jelenti azt hogy nem vagyunk vicces gyerekek. :)

Tőlem valószínűleg, rövidebb kis posztok fognak születni, ugyanis nagy tapasztalatom nincs hosszabb terjedelmű szövegek megfogalmazásában, ezek mellett főleg a munkáim fognak likvid emulzióként szolgálni.

2011. szeptember 2.

New Game!

N aszóval a múlt évtized elején egy általános iskolai osztálytársam biztatására elkezdtem írni egy elektronikus naplót, melynek fejlécén a következő Pokolgép idézet állt:"Testemen a jel rég belém égett, nincs helyem én nem nyughatok...". Ennyi év távlatából, instrukciók és inspiráló élmények magamba szívása után komikus rágondolni a tinédzser útkeresését demonstráló pár bejegyzést megért relikviára.Ennek ellenére az idézet bármennyire rojtos, megfakult és mélységét vesztett de talán a heavy metál életstílusról átültetve a jelenlegi világszemléletemre is ráhúzható, a munkámba (mely egyben a hobbim egyik töredéke is) vetett rajongásomat is jelenthetné.
Pufi leírta a 'lényeg' szekcióba a lényeget így én ezt már nem feszegetném, csak a személyes részemről. Tematikus bejegyzéseket szeretnék írni érdeklődési köreim kellékeiről (képregények, filmek, animációs filmek, zene és művészet kapcsolata, popkultúra) legfőképpen kapcsolódási pontjaikról a művészet valamely ágával, ezeket iskolai témájú beszámolók fogják hígítani. Nem akarom felvenni a versenyt az általam is olvasott hasonló témákat feszegető blogokkal, inkább csak a szubjektív véleményeim színtere ez. Talán önszórakoztatás...egy mmo game.