Vidám kedd

Kocsis Csaba barátom egy focimeccsen eltörte kezét és megkért, hogy segítsek neki szitázni 40 darab, kétszínű pólót elől hátul mintával, mert szorítja a határidő de félkézzel lényegében semmire se megy. Tudna ennek a felkérésnek akárki is ellenállni? :) Így hát ismét a hőn szeretett sokszorosítógrafikai eljárásom közelbe kerültem, habár egy hónapja azt mondtam, hogy „ha szitához nyúlok vágjátok le a kezem” ezt most visszavonnám, hang vagyok.

Az észrevétel, hogy Csabi profizmusának köszönhetően, lazán „nagyipari” termelés folyik a garázsban. Itt térnék ki egy kicsit a Bélás közös múltra is ahol tulajdonképp ő kezdte Íriszt traktálni azzal hogy "szitázzunk már szitázzunk már" ez a látvány is nagyban hozzásegített ahhoz hogy bátran kijelenthessem a szitanyomás a kedvencem az összes sokszorosítógrafikai technika közül, még annak ellenére is, – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – hogy NAGYON SOK SZÍVÁS VAN VELE, rettentő sok komplikáció léphet fel amit az ember már nem tud fejben követni és ilyenkor következnek a „jó kis három hétig a műhelyben rohadva reggeltől estig szenvedés”. Ez az emberek többségének nem éri meg, meg is értem, de valahogy nekem mégis jólesik ez a „kínlódás”.

És akkor egy kis reklám:

Gloomy Sunday

Rendkívül igényes, fiatal tervezőgrafikusok által készített mintákkal ellátott,
kézzel szita nyomott, Magyarországon varratott pólók.

www.gloomysunday.hu