21 év után, végre sikerült átlépnem "csodálatos" országunk határát. Nem jutottam ugyan messze, és csak egy napot tartózkodtam külföldön, de azért beszámolok az impressziókról. Ausztrián keresztül jutottunk ki Szlovákiába. Hihetetlen az a tény, hogy tulajdonképpen busszal 20 perc az Osztrák-magyar határ. Az is elképesztő, hogy nagyon érezhető a különbség, amit főleg az út minősége és a szélkerekek gigászi mezeje jelez az arra járóknak, róluk kattant is pár fotó hazafele. Pozsonyról csak annyit, hogy olyan mint Budapest, csak éppen tiszta, rendbe van rakva minden és bizonyos részein nincsenek utcalámpák.
Bónusz: Orosz István hozott nekünk egy karton almát az útra, hát mekkora király már...
Elsőnek a Lengyel intézetben tekintettük meg a "Posterium" című plakátkiállítást, amit tulajdonképpen a két éve meghalt Fukuda emlékére hozott össze a társaság, a kiállítók közt olvashattuk: Orosz István, Dusan Junek, Vladislav Rostoka, Wladyslaw Pluta, Karel Misek illetve Shiego Fukuda nevét. Akkora szerencsében lehetett részünk, hogy Orosz István az egyetemen tanít és tulajdonképp az ő szervezésének köszönhetően nem csak őt hallhattuk beszélni saját munkáiról, de Junek és Rostoka is tartott egy kisebb előadást saját illetve a többiek munkásságáról magyarul. Nem azért hangsúlyozom a magyar szavakat, mert akkora büszke lennék az országra, csak elég sokat lehet hallani a külföldre utazóktól, hogy "jaj, hát össze-vissza magyaráztunk minden nyelven, aztán megszólalt magyarul" és én csak megerősíteni tudom az élményt, valóban vicces tud az ilyen szituáció lenni. Mint pl.: amikor megvettük a jegyeket, egy ideig angolul folyt a csevej és megszólalt a néni, hogy nyugodtan mehet magyarul is.
Betértünk a szemközti épületbe ahol nem mást tekinthettünk meg mint a BIB (Bratislava of Illustration Biennale) névre hallgató illusztrációs kiállítást. Ez az esemény lett volna tulajdonképpen a nap főattrakciója, de részemről "Fukuda és a haverok" látványa jobban lekötötte az agyam. Na persze a kiállítótér, szép rendezett volt, a munkák tömkelege közt is akadt jó pár, aminél kicsit többet kellett időznöm, de nagy egészében, nem fogott meg.
Mindennek tetejébe, még kimentünk egy Danubia nevezetű mesterséges szigetre, ami a Dunára van építve. Itt egy építész makettjeit láthattuk (sajnos nem emlékszem a nevére, majd pótolom) az épületen belül, kívül pedig menő szobrok voltak elhelyezve. (pl.: Jim Dine) Jókora duzzasztógátakon keresztül lehetett kiérni a szigetre, persze a szabadidőmben lőttem ott is fotókat.
A képeket a hívás után pótlom, ami kb. két hét, mert szeretném előhívatni egy másik tekerccsel együtt, ami még még a Zenitben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
írj csak bátran!