2012. március 31.

A föld órája


Ismét nem jött össze. Tavaly lemaradtam idén meg, felment a pumpa. Lassan 2 hónapja fotózok egy 35mm-es 36 expós 200 ISO érzékenységű Kodacolor plus filmre. Lassan, nem pazarolva, megfontolva. Minden egyes zárhang eldördülését nyálcsorgással kiegészítve, várom hogy "jaj vajon milyen lesz a kép?!" Lassan kezdem átérezni milyen lehetett Capának, amikor közölték, hogy bocs, két tekercsed véletlenül elégett.

A ma történtek: feltápászkodom délben, gép belő, ebéd melegít. Szokásos dolgok, behance, facebook, követett blogok, youtube. Látom a kis lámpát, mondom - dejó föld órája - most nem fogsz ki rajtam. Nekiállok örömködve csinálni valami kis négyszögletes hdb dolgot, hogy figyelmeztessek mindenkit a netvörkömben, hogy "igen én idén megcsinálom!" Kész. Szkennelek, írok Orosznak, hogy mi a helyzet a rinocéroszokkal. Megtervezem a hetem, napi bontásban. Aztán kimegyek megnézem milyen az ég. Tiszta, szélcsend, tökéletes a már régóta áhított égbolt fotózáshoz. Gondoltam, ma talán a szomszédok is lekapcsolják a villanyt és tudok a kertből fotózni. Eljött az idő: 8:30 laptop kikapcs, lámpák leolt, látom tiszta felhő minden. Sebaj, gondoltam a felhők is szépen mutathatnak holdfényben. Kertbe, asztalra a Nikon, stopper. Indul az expo. 5 perc után csattan a második redőny jelezve, hogy a nyersanyagnak elég volt ennyi a fényből. Stopper megállít, hasra csapás, akkor mérünk egy 8 perceset is. Csak hogy ez volt a 37. kocka. Hozzáteszem eddig a Zenittel sikerült 39 kockát lőni egy tekercsre. A nikonnal pedig 38-at, hát ma nem.

Elégedetten sötét szobába be, filmtovábbítás kiold, tekerem szépen lassan vissza a filmet, hogy ne legyen tiszta dzsuva. Észrevettem egy halk kattogást, mondom ez biztos a számláló lesz, meg akartam nézni, de mivel csak az aksiról üzemelő 50%os laptop képernyő világított így nem láttam semmit. Mondom jó akkor számolok. 50 körül meguntam, mondom ez nem lehet hogy megint rosszul fűztem be. Láttam, hogy pörög a visszatekerő gomb amikor felhúzom a gépet ez nem lehet. Kinyitom, mit látok?


Elszakadt a film. Visszacsapom a gép ajtaját, ijedtemben. Idegesen felvágok 6 villanyt, laptop töltőre, telefon töltőre, gitár erősítőbe. Aztán rájövök, hogy a gépet nem küldöm fel Pestre a tekerccsel együtt, vegyszereim nincsenek, ezért vörösödő fejjel kitépem a szalagot, bedobom egy kis dobozba és rávéstem:
"Nikonnal 36-nál NE!"


Sorra jönnek elő a csodálatos képek amiket már soha senki nem fog látni. A kedvencem ami elsőként eszembe jutott az AMIs kiállításmegnyitón készült sok láb és egy kisgyerek ahogy unottan ül köztük.

Sebaj, már fűzöm is be a 370 forintos Rossmann filmet.











update: a putri kis falumban épp most nyomták le az utcalámpákat, egy órával a föld egy órája után, gratulációm.

4 megjegyzés:

  1. Szintúgy egy órával utána...sajnálom a veszteséged

    VálaszTörlés
  2. előbb utóbb megtanulom mik a határok

    VálaszTörlés
  3. ezt en is ateltem zenittel. De szerencsere valahogy sikerult manualisan visszaterekni a sotetben. Par kep tonkrement de a java meguszta. Csak az elohivato helyen nem szerettek, amikor lattak, hogy ilyen szettepett tekerccsel erkezem.

    VálaszTörlés
  4. Itt az volt a gáz, hogy a tartályban szakadt el a flim. Volt egy kicsi cafat a tartályban és az egész film a gépben. Megcsinálhattam volna hogy csipesszel kihúzom a cafatot és ráragasztom sötétben a szalagot, visszatekerem és elküldöm úgy, de későn jutott eszembe.

    VálaszTörlés

írj csak bátran!