Napról napra rosszabbodik a helyzet, nincs kedvem részletezni, de a lényeg: ki lettem nevetve mert szikével a zsebembe rohangálok az épületben ahol dolgozok, és úgyszintén mosolyt és főleg meglepődést csaltam az arcokra amikor azt mondtam "próbanyomatot akarok ebből a leporellóból, hogy lássam hogyan hajlik", holnap logót kell átterveznem, erről majd a három hét zártával írok részletesebben, sajnos nem bír nyomdafestéket a véleményem. Kezdem legalább úgy felfogni, hogy a szakmai gyakorlat (is) egy olyan "próba", hogy mennyire tudod megállni az igazad. Mennyire tudod azt amit megtanultál, mennyire tudod érvényesíteni a saját szabályaid. Csak iszonyat lehangoló hogy igazából a közvetlen közeledben mindenki leszarja. Azt hiszem kezdem azt is érteni hogy miért lehet és miért kell csapatban dolgozni, vagy legalább is nem egyedül, mind amellett, hogy több szem többet lát. Nem az én környezetem ez, de ennek határozottan örülök.
Íratlan szabályokat fogok írogatni de lehet, hogy nem íme az első: "ne azt add a megrendelőnek amit akar, hanem azt amire szüksége van"
végig erre fogok gondolni, amikor párhuzamot vonok az
m&m cukorka és az mm rövidítésű logó szerencsétlenségén
u.i.:
jaj hát, majd elfelejtettem! A Veszprém feszt pólókat is ők fogják nyomni, láttam
a pályamunkákat. Az enyém és a Renátóé nem volt a letöltöttek közt, mert nem mellékletben küldtük hanem dropbox linkkel, mivel az email visszadobálta. Mázli hogy ott voltam, de tuti nem mi nyerünk, hiszen a többi milliószor "jobb" volt. Ha lesz hír,írom. Bájdövéj, tegnapra ígérték az eredményeket. Tegnap reggel nyomták a kezembe
a kupacot hogy értékeljem. (ez aztán az ígért szakmai zsűri) de megemlítettem hogy
az enyémek nincsenek ott, és ez által nyilvánvalóvá vált számukra is, hogy nem vagyok pártatlan az ügyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
írj csak bátran!